1975-ben egy (akkor még) fiatal házaspár és egy főiskolás diák gyűlt össze Isten igéjét tanulmányozni, bízva abban, hogy ahol megvan az Úr jelenlétéhez szükséges minimális létszám, (“ahol ketten vagy hárman együtt vannak az én nevemben…”) ott Ő ígérete szerint jelen lesz. Maguk sem gondolták, hogy egy későbbi gyülekezeti munka csíráját jelenti ez az alkalom. Nem volt más fegyverük, mint Bibliájuk és az az őszinte hitük, hogy Isten az idők változásaitól függetlenül ugyanaz, hogy az Ő hatalma ma sem kisebb, mint bármikor a történelem folyamán és képes áldást adni népének ma is.
Ez a kis közösség nem tervszerű missziói munka gyümölcse volt, legalábbis abban az értelemben nem, hogy a terveket nem itt a földön készítették, és még akik tevékeny résztvevői voltak is életének, azok is csak utólag fedezték fel ámulva az Úr bölcs előrelátását és tudatos tervét benne. Valahogy úgy történt ez, mint a Csel 11:19-23 szerint Antiókhiában. Akik oda vetődtek, azok kezdték a munkát, egyszerűen a missziói parancsnak és annak nyomán saját belső késztetésüknek engedelmeskedve. Hirdetve az igét és hívogatva másokat is az ige alá, tudva, hogy a “hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által.”
Tetszett Istennek, hogy irgalmasan lehajoljon ehhez a kicsiny kezdethez és együtt munkálkodásának jeleit engedje meglátni. Elsősorban abban, hogy a “szívtől szívig” történő evangélizáció esélyét és egyben feladatát bízta ránk. Hisszük és valljuk Wesley Jánossal, a 18. századi nagy angol evangélistával együtt, hogy “az egész világ az én parókiám.” De, hogy ebből a nagy parókiából kik azok, akiket az Úr nekünk ad, ez az, amit sokszor egészen különös módon mutatott meg, látszólagos véletlenek sorozatán át hozva látókörünkbe olyanokat, akiknek még a létezéséről sem tudtunk. Sokszor beteljesedett életünkben az, amit a Róm 4:17-ben olvasunk Istenről, aki a “nemlétezőket előszólítja, mint meglevőket.”
Külön történet minden egyes lélek, akihez az idők folyamán eljutottunk, mindenki, aki az idők folyamán köztünk találta meg a helyét. Külön történet, hogy hogyan adott Isten az idők folyamán nemcsak idősebbeket, hanem fiatalokat is, hogyan indult be az ifjúsági és gyermekmunka. Hogyan folyt a harc a növekvő létszám mellett minden egyes négyzetméternyi helyért, s hogyan vált kikerülhetetlenné, hogy épületünket bővítsük. De ezek annyira személyes élményeink, hogy akik közelebbről ismernek bennünket, azok úgyis tudják, akik viszont csak egy honlapon találkoznak velünk, azok számára úgysem jelenthetnek annyit, mint nekünk.
Több, mint negyven évre visszatekintve csak azt tudjuk mondani: “tiéd Uram az igazság, miénk pedig orcánk pirulása.” (Dán 9:7). Magasztaljuk Isten hűségét, aki megtartott és növekedést adott, de szégyen arra gondolni, mennyivel többet adhatott volna, ha mi magunk, a munka emberi eszközei több buzgósággal, nagyobb hűséggel és odaszánással végeztük volna munkánkat. De hadd legyen ez a rövid visszatekintés mégis egy biztatás azoknak, akik ezt a honlapot olvassák és vágyódnak a mában Isten tetteit látni és tapasztalni: ő ma is ugyanaz és cselekedni tud övéi életében. Legyen érte hála!
Közösségünk protestáns, ezen belül metodista hitelveket valló független helyi gyülekezet. De ezt az önmeghatározást csak annyiban tartjuk fontosnak, hogy bárki, aki érdeklődik az itt folyó munka iránt, el tudjon minket helyezni a különböző keresztyén közösségek „családfájában.”
Fontosnak látjuk, hogy a magunk látása felől bizonyosak legyünk. Közösségünk nyitott a keresztség formáját illetően, a Bibliát tekinti egyedül mértékadónak a hit és a mindennapi élet vonatkozásában. Hiszünk Isten szeretetében, amely minden embert keres és magához akar vonni Krisztus által. De elismerjük minden embernek azt a felelősségét is, hogy elfogadja vagy elutasítja ezt az üdvösséget. Hisszük, hogy az őszintén megtérő embernek a Szentlélek bizonyosságot ad üdvösségét illetően. De a hitehagyást valóságos veszélynek tekintjük, ezért nem hiszünk egy feltétel nélküli üdvbiztonságban.
Közösségünk nyitott minden Istent kereső ember számára, akár nemhívő, akár valamely felekezethez tartozó névleges keresztyén. De nem tartjuk feladatunknak más közösségek hitvalló tagjait megnyerni a magunk számára.
Reménységünk, hogy Aki a semmiből létrehozta közösségünket, Ő fogja megtartani az utókeresztyén világ nehézségei között is.